Tisztelettel meghívjuk Önt és barátait

Gruber Béla (1936-1963) festőművész

magántulajdonban lévő műveinek emlékkiállítására
az Országos Széchényi Könyvtár, Budavári Palota F épületbe

Ünnepélyes megnyitó: 2000. december 1-én, pénteken 15.30 órakor
A kiállítást megnyitja: Dr. Szabó Lilla művészettörténész

Megtekinthető: 2001. január 6-ig

 

GRUBER BÉLA FESTŐMŰVÉSZ
(1936-1963)


1936. február 23-án született Budapesten, ikergyermekként. Már kiskorában bal kézzel festett, rajzolt, ez volt a legnagyobb öröme. Apja 1945-ben meghalt. Az ifjú Gruber Béla középiskolai tanulmányait megszakítva az Óbudai Hajógyárban segédmunkás, majd dekorációs lett. 1956-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kmetty János és Bernáth Aurél tanítványa volt.
1962-ben egészségi állapota megromlott, idegszanatóriumba került. Fiatalon, 27 éves korában, 1963. szeptember 29-én halt meg.
Ezernél több festményt, grafikát hagyott maga után.
A Művészet 1984. augusztusi számában Gyulai Líviusz többek közt azt mondja Gruberről: "Ő a felvételikor már érett művész volt, szakmai szempontból semmi szüksége nem volt a főiskolára..." Ezzel egybevág azon visszaemlékezése is, miszerint első mestere és legszeretetebb tanára Kmett János többször kijelentette, hogy Gruber Béla tehetsége nagyobb annál, hogy a főiskola adhasson neki valamit.
Bernáth Aurél is nem egy alkalommal megfogalmazta, hogy Gruber Bélát nem kellett tanítania. "... Neki soha nem volt gondja, hogy mit és hogyan fessen. Ha kellett, a jobb kezét is felszögezte volna a képre. Zseni volt..." "... munkássága olyan nemzeti kincs, amelynek védelme mindannyiunk közös érdeke. Ez az oeuvre európai rangú, a magyar művészetnek pedig kiemelkedő értéke. "
A kortárs Mészáros Géza Száz év magány Pannóniában c. tanulmányában így ír: "...A kör, amelyhez én az Epres kerti éveimben tartoztam, a 27 évesen halott festőzseni, Gruber Béla életművén, a Főiskolán és a Hárs-hegyen festett képein nőtt fel."



Németh Lajos - Gruber művészetéről szóló jelentős tanulmány szerzője - Modern magyar művészet c. könyvében megállapítja: "... négy nevet jelölhetünk meg, akiknek művészete talán a legizgalmasabban pendíti meg képzőművészetünk új problémáit, és akik egyúttal jelzik az új generáció igazodását is. E négy művész: Gruber Béla, Csernus Tibor, Kondor Béla és Országh Lili.
Gruber festői magatartása a tárgyával való azonosuláson alapszik. Az a festő volt, aki a fizikális létet azonosította vállalt hivatásával, megfelelő belső erővel rendelkezett ahhoz, hogy a szóbeli közlés szegényes direktségét festői nyelvre fordítsa át. Gruber munkássága cezanne-i alapvetésű. Összefüggésbe hozható Van Gogh, Nemes Lampérth teljesítményével, lényegében azonban független életműről van szó. A pasztózusan felrakott, szinte brutálisan traktált festék csaknem plasztikai hatást keltő anyagszerűséget eredményez, csendéletei, tárgyai, tájai szimbólikus jelentéstartalmat hordoznak. (Hann Ferenc)
"Neked, aki úgy fest, ahogy az ember lélegzik, minden téma" - írja Kovács Dezső Tisztelet Gruber Bélának c. munkájában.
"Az ágy, a festőállvány, a lábas, a virág, a könyv és minden körülvevő tárgy megfestésre érdemes. Soha nem az a fontos, hogy mit festesz, hanem hogy hogyan. Egyik képen színekkel. Másikon formákkal egyensúlyozva... A saját szemeddel, szíveddel, egész léteddel akartad látni és láttatni a világot..."
A művész alkotásai az ország számos múzeumában megtalálhatók. Posztumusz kiállításai voltak vidéken, Budapesten többek között a Képzőművészeti Főiskolán, a Magyar Nemzeti Galériában, a Pataky Galériában, a Fészek Klubban, a Műgyűjtők Galériájában.
1993-ban hat művész társaságában megrendezett kiállításon sikerrel szerepeltek képei Párizsban is.
A kiállított művek a család és a műgyűjtők tulajdonát képezik, legtöbbjük 1963-ban készült. Az őt körülvevő világból merítette témáit: csendéleteket, szanatóriumi képeket, tanulmányokat a diplomamunkához, kollázsait, pasztelljeit, rajzait.
A diplomamunkáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

 


  Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek  Technikai tudnivalók  (2003/07)