A HOFFHALTER-NYOMDA EMLÉKEI

KIÁLLÍTÁS
Lendva (Szlovénia), Galéria-Múzeum
2001. szeptember 20. - 2001. november 1.

A lendvai Galéria - Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár közös hasonmás kiadásban megjelentette Kulcsár György: Postilláh című művét. Ebből az alkalomból a két intézmény kiállítást és tudományos tanácskozást tartott.

 

     
 

A tatár pusztítást követően újjáépüt lendvai vár a 13. század végére a Bánffy család birtokába kerüt. A várat dombra építették, amely mély árokrendszerével és az előtte elterülő mocsaras területekkel jó védelmet nyújtott a törökkorban is. Bár a portyázó török seregek többször megkísérelték elfoglalni a várat, soha nem tudták birtokba venni.

 

 

 

 

  A reformáció terjedésének hatására Alsólendva lakossága a 16. század közepén felvette a protestáns vallást. Lendva fontos művelődési központ lett. A tanítói és papi feladatokat is ellátó Kulcsár Györgynek vallásos tárgyú műveit jelentette meg az 1573-ban Alsólendván, Bánffy Miklós oltalma alatt letelepüt nyomdász, Hoffhalter Rudolf.

 

II. Miksa 1574. február 7-én Bécsben kelt levelében felszólítja Bánffy Lászlót, hogy az uradalmán működő, Erdélyből kiűzött antitrinitárius nyomdászt haladéktalanul távolítsa el.

Maximilianus Secundus dei gratia Romanorum imperator semper augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae etc, rex. etc.
Magnifici fideles, nobis dilecti. Informati fuimus non ita pridem venisse in bona vestra Lynduensia, ibidemque a vobis adhuc foveri quendam calcographum antitrinitarium, a waywoda nostro ex Transilvania propter heresim arrianam pulsum, cumque in iisdem vestri bonis libros hereticos in lingua presertim hungarica typis imprimere publiceque venum exponere; et quomam cum alias damnatas sectas, tum vero unpiam et abhominandam istam heresim arrianam, sicuti in aliis nostris regnis atque provinciis, ita in isto regno nostro Hungariae doceri prohibitum vetitumque esse voluimus, Fidelitati Vestrae firmiter committimus et mandamus sub gravi indignationis nostrae pena, ut praefatum typographum amplius sub vobis aut in bonis vestris fovere permittere nullo modo praesumatis, sed statim postquam has acceperitis, istinc ablegare debeatis.
Ad typograffiam vero quod attinet, quum in aliis quoque regnis atque provinciis nostris sine speciali nostro privilegio atque indulto nemini liceat quicquam in rebus teologicis typis imprimere atque evulgare, idque in regno isto nostro Hungaria propter diversas sectas pululantesque subinde novas hereses multo minus licitum esse velimus, sub eadem pena vobis committimus, ut et hectenus impressos in bonis vestris libros vendi, distrahique prohibeatis et imposterum diligenter caveatis, ne quid amplius imprimatur, quod prius ad revidendum nobis non fuerti praesentatum, atque nostra approbatione accedente edi vulgovique concessum.
Rem istam vero ita nobis cordi esse, omnino vobis persuadeatis ut siquid in contrarium huius nostri mandati deinceps a vobis actum fuerit, gravi contra vos punitione omni dubio procul simus processuri et propterea secus ne feceritis. Datum Viennae septima die Februarii anno domini millesimo quingentesimo septuagesimo quarto.

Jauriensis.

Relatio magnifici Ladislai Banfy. Litterae exhibitae magnifico domino Ladislao per capitulum et praepositum Petrum Seffar sabatto ante dominicam Invocavit Posonio in generali congregatione personaliter repertro. Responsio.

A király levelét Petrus Seffar káptalani prépost adta át a pozsonyi országgyűlésen Bánffy Lászlónak.
(Szövegét Holub József közölte. In. Magyar Könyvszemle 1928: 75-76.)

 

 

Bánffy László a pozsonyi országgyűlésen 1574. február 27-én a királytól kapott írásos felszólításra az alábbi jelentést küdte:

én az őfelsége parancsolatjának úgymint őfelsége híve, az őfelsége parancsolatjának engedelmes vagyok, úgymond, de immár harmadfél esztendeje, hogy Lendván nem voltam, úgymond. én hitemmel nincsen sem akaratommal az én jószágomban afféle eretneket tartanom nem akarok. Nem, hogy tartanom jószágomban, úgymond de én magam kész volnék a szenet reá gyújtanom, úgymond afféle eretnekekre. Magamtul ez a válasz, de Lendva nem magamé az mint az szónál senki felől nem adok responsumot [feleletet], inquiráljatok [kérdezzetek], értsétek meg micsoda responsumot ad, annak fölötte, akinek mi interesseje [érdeke] ahhoz vagyon, az, aki püspökségbe vagyon, az gondja, az igazítja, az büntesse. Ez éntőlem az válasz.

(Zala megye történelmi olvasókönyve. Zalaegerszeg, 1996: 86.)

 

A Bánffy-nemzetség tagjai a 16. század első negyede és a 17. század első negyede között a családi és történelmi eseményekről naplót vezettek. A Kulcsár Györgyre vonatkozó bejegyzést idézve kiderü, hogy Bánffy Miklós és Zrínyi Orsolya 1573. március 21-én szüetett lányának, Katalinnak Kulcsár az egyik keresztapja volt:

Hoc die Catherina Banffi, filia Magnifici domini Nicolai Banffy de Alsolydua, Comitis Zalad: ac pocillatoris Regie Majestatis, nata est ex Generosa et Illustri, Magnifcaque Domina Vrsula Zrini Alsolynduae, hora fere, 12 noctis sequeun. Anno virginei partus. 1573. quam a sacro Babtismi lauacro leuauerunt Egregii domini Michael Kereczeny de Kanyarfölde: Alexius Tyborcz: Magister Georgius Kultsár: ac Anna Keresztvri Relicta vidua quondam Emericj Litteratj etc.

A napló nyomtatott formában 1841-ben a Tudománytárban és 1876-ban Kőváry Béla szöveggondozásával Zala megye történetével foglalkozó kötetben jelentek meg.
(Adatok Zalamegye történetéhez. I. köt. Szer. Bátorfi Lajos. Nagykanizsa, 1876: 244.)

 

A 16. század magyarországi nyomdászattörténetében jelentős szerepet betöltő nyomdászcsalád alapítója, Rafael Hoffhalter 1525-30 körü Rafael Skrzetusky néven szüetett a lengyelországi Poznañban. Az 1540-es évek végén Zürichben telepedett le, ahol családot alapított. 1551. szeptember 2-án a zürichi tanács Rafael Hoffhaltert betűöntőként és mintametszőként felvette lakosai névsorába.

1556. április 10-én Bécsben három évre szóló privilégiumot kapott könyvnyomtatásra, mintametszésre, papír- és könyvkereskedésre. Bécsi tipográfiájából a mintegy hét év alatt kikerüt nyomtatványainak száma meghaladta a 150-et. Protestáns nézetei miatt 1563 elején el kellett hagynia a katolikus császárvárost. Az erdélyi fejedelemséghez tartozó Debrecenbe távozott, ahol nevének elhallgatásával segítette a református Melius Juhász Péter munkáinak megjelentetését. Egykori nyomdakészletének Bécsből történő kimenekítése után, 1565-ben már saját neve alatt jelentette meg Debrecenben legszebb magyarországi munkáit.

 

 

  1565 végén Váradra költözött, ahol 1566-ig nyomtatott. Unitáriussá lett. Szakított Meliusszal és 1567-től Gyulafehérváron János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari papjának, az unitárius Dávid Ferencnek műveit nyomtatta ki. A hagyomány szerint a Szentháromság-tant csúfoló metszetei miatt a feldühödött protestánsok a nyílt utcán agyonverték.
 

Rafael Hoffhalter fiát, Rudolfot 1550. december 7-én keresztelték Zürichben. Keresztanyja a neves reformátornak, Heinrich Bullingernek leánya, Margaretha Lavater volt.

Hoffhalter Rudolf nem az erdélyi fejedelemség terüetén, hanem a Mura és a Dráva vidékén, a királyi Magyarország dél-nyugati szegletében kezdte meg nyomdászi tevékenységét. 1573 közepétől közel egy éven át Bánffy Miklós védelme alatt, Alsólendván nyomtatta ki a protestáns gyüekezet vezetőjének és az iskola tanítójának, Kulcsár Györgynek irodalmi alkotásait. II. Miksa erélyes fellépését követően Nedeliscén, Zrínyi György oltalma alatt folytatta munkáját. A nyomdájából kikerülő horvát nyelvű protestáns művek miatt hamarosan innen is menekünie kellett. Távozását követően az általa nyomtatott kiadványok többségét elégették. Nedelici tipográfiájának emlékét Werbőczy István magyarországi joggyűjteményének Ivanuš Pergosiæ horvát nyelvű fordítása őrzi.

Hoffhalter Rudolf és Johannes Manlius 1575-ben feltehetően ismerhették egymást. Kettőjük kapcsolatát Manlius nyomtatványaiban előforduló Rafael Hoffhalter bécsi műhelyéből származó díszek és betűsorozatok igazolják.

Hoffhalter Rudolf 1575-ben visszatért Erdélybe. A szebeni városi nyomdában próbált boldogulni. Reményei nem váltak valóra. 1576-tól, egy rövid váradi kitérőt leszámítva haláláig, 1586-ig Debrecenben nyomtatott.

 

 

 

Rafael Hoffhalter bécsi (Wien - Ausztria) műhelyében nyomtatott kiadvány.

 

 

 

 

Rafael Hoffhalter debreceni műhelyében nyomtatott kiadványok.

 

 

Rafael Hoffhalter 1563-as debreceni jelenlétét bizonyítja a "Harmadik prédikáció"-tól kiszedett élesebb rajzolatú szövegtípus. Nevének elhallgatásával vette át Melius Juhász Péter: Magiar praedikatioc című művének kinyomtatását a "D" ív második levelének hátoldalán.

 

   

 

  Rafael Hoffhalter váradi (ma Oradea - Románia) műhelyében nyomtatott kiadvány

 

 

Rafael Hoffhalter gyulafehérvári (ma Alba Iulia - Románia) műhelyében nyomtatott kiadvány

 

 

 

Hoffhalter Rudolf alsólendvai (ma Lendava - Szlovénia) műhelyében nyomtatott kiadványok

 

 

 

 

 

   

 

  Hoffhalter Rudolf nedeliscei (ma Nedelisce - Horvátország) műhelyében nyomtatott kiadvány

 

 

Hoffhalter Rudolf debreceni műhelyében nyomtatott kiadványok

 

 

A Párizs és Szép Heléna verses széphistóriáját Hoffhalter Rudolf nyomtatta, de nem a címlapon szereplő Kolozsváron, hanem már Debrecenben. A használt betűkészlet és papír vizsgálata bizonyítja ezt.

 

 

 

  Hoffhalter Rudolf váradi (ma Oradea - Románia) műhelyében nyomtatott kiadvány


  Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek  Technikai tudnivalók  (2003/03)